erre...

hogy

mercredi 21 janvier 2009


amit én tettem, hogy magyarul írtam, miután megértettem a magyar nyelv ritmusát, hangzását, visszhangja annak, ahogy franciául írok

az én helyzetem nagyon furcsa, és persze én döntöttem így : írni és dolgozni egy általam nem ismert nyelven, csak éreztem és tapasztaltam, hogy ez egy anyag, amibe belemerülök, és megtalálom a szavakat és a szabályokat, amik segítségével írhatok
bizonyos módon ez egy művészi tapasztalat és egy írói tapasztalat is ( ez az én pontos helyzetem : művész és író)

mint más költőknél, az írásomat átjárja a világ. Számomra ez azt jelenti, az írásom létezik egy tartalmatlan nyelv folyamatos áramlásában, egy olyan nyelvében, melyet csak arra használnak , hogy elérjen egy célt, egyfajta propagandát ( hírek, televízió, rádió, újság stb.)

a költészetnek figyelembe kell vennie ezt, hogy jelen legyen a világban, hogy hasson, ha ez még lehetséges. A költészet nem lehet egy sziget, távol ettől
ez sürgető, kapcsolatba kell kerülnie a külvilággal, az ellenséggel is, és nem csak a belső világgal. Az ellenséggel bánni azt jelenti, harcolni vele, és nem alkut kötni

ez az oka annak, hogy csak néhány különböző szót használok franciául és magyarul is, és kantálom őket, vagy visszhangzom őket, ahol a valódi jelentés a különböző valóságokban rejlik az ismétlés által, a kicsiny különbségekben, néha a ritmus, néha a szavak hangzása a legfontosabb
az, hogy ilyen verseket írok, nem a korlátozott magyar nyelvtudásom miatt van, hanem azért, mert úgy gondolom, ez az egyetlen lehetőség az értelemvesztés ellen. És energiát nyerni a hétköznapi nyelven való gondolkodásból, a ritmus erejével írni, visszaadván a nyelvnek a tapasztalás lehetőségét, és nem csak a költészet és művészet biztonságos dimenzióiban

mint egy „idegen” író, biztosan másfajta magyar nyelven írok. Sosem fogok úgy írni, mint egy született magyar
pontosan ez az érdekes, ahogy Beckett írt franciául vagy más írók és költők

kockáztatni saját gondolatunkat és írásunkat a másik nyelv által. Ha jól emlékszem, Márai Sándor a „Föld, föld” című írásában Karinthy-ról szólva azt mondja, olvas és fordít sok külföldi költőt, azért, hogy új energiát adjon a magyar irodalomnak

úgy gondolom, mindannyiunknak küzdenünk kell a szórakoztató ipar veszélye ellen, amely fenyegetés minden egyéni hangnak
talán Magyarországon ezt még nem érezni annyira, mint ahogyan mi érezzük, de az alkotó területünket és tapasztalatunkat támadás éri


© frédéric dumond 2008 | info | contact | Plan du site | Suivre la vie du site RSS 2.0